Fórumon kérdeztem rá, létezik-e egyáltalán az a gép, amit kerestem

Nem a hangszerekkel volt baj, hanem a fűtéssel, csak ez egy januári próbán derült ki.

A próbahelyünk egy régi, vályogfalú ház a település szélén, ahol egyetlen nagy szoba van, benne egy vaskályha, ami mellett a dobos ül.

A basszusgitáros a másik sarokban áll, és onnan mindig ugyanaz jön: hogy neki hideg van, és hogy a húrok másképp szólnak.

Ebben igaza is van, mert egy hideg helyiségben a fa hangszerek egyszerűen nem ugyanazok, a hangolás pedig fél óra alatt elmászik.

Aki játszott már télen egy fűtetlen próbateremben, tudja, hogy ilyenkor nem zene születik, hanem türelemjáték.

Nekünk viszont télen kell a legtöbbet próbálni, mert tavasszal indul a klubszezon, és addigra kell összeállnia a műsornak.

Decembertől márciusig hetente kétszer megyünk ki, és ilyenkor dől el, hogy a nyári fellépéseken mennyit kell majd improvizálni a színpadon.

Egy rosszul kifűtött próbahely ezen a ponton nem kényelmi kérdés, hanem az egész évet befolyásolja.

Az a bizonyos vaskályha megeszik egy télen körülbelül öt köbméter fát, amit korábban feldarabolva vettünk, jóval drágábban.

Tavaly ősszel a dobosunk állt elő azzal, hogy vegyünk inkább rönköt, mert az a fele árba kerül, és intézzük meg magunk a többit.

Ekkor kezdődött az a keresgélés, amiből végül egy hosszú fórumos beszélgetés lett.

Feltettem a kérdést egy kertigépes fórumon, hogy hol lehet olyan gépet kapni, ami a rönköt egyben feldolgozza.

Rosszul kérdeztem, mert a nagyapám régi gépének a kézikönyvéből rám ragadt a rönkhasító szalagfűrész elnevezés, és utána két napig ment a beszélgetés arról, hogy ilyen néven mit is keresek.

Már a harmadik hozzászólásban előkerült a Péter Láncfűrész neve, én viszont akkor még biztos voltam benne, hogy rossz irányban keresgélek.

Az egyik hozzászóló, aki láthatóan a szakmában dolgozik, egészen türelmesen szedte szét a kérdésemet.

Azt írta, hogy én valójában két különböző munkáról beszélek, mert a rönköt először daraboljuk, aztán hasítjuk, és erre a két lépésre általában két különböző gép való.

Utána linkelte a peterlancfuresz.hu oldalát, ahol a kategória neve is pontosan ezt tükrözi, mert ott a rönkhasítók és a körfűrészek egy helyen, de elkülönítve szerepelnek.

Ott láttam először, hogy a hasítógépek nagyjából 8 tonnától 40 tonnáig terjednek erőben, és hogy 230 voltos, 400 voltos, traktorról kardánnal hajtott és benzinmotoros kivitel is van.

A darabolásra pedig hintafűrész, más néven billenő körfűrész való, és a Péter Láncfűrész kínálatában ilyen gépeket is találtam, például a Scheppach és a Bluebird darabjait.

Vagyis a rönkhasító szalagfűrész, amit én kerestem, ebben a formában nem is létezik, hanem egy fejemben összeragadt két gép neve.

A fórumon ezt szó szerint így írta le valaki: „nem a gép hiányzik, hanem a munkafolyamat van rosszul összerakva a fejedben.”

Kicsit fájt, de igaza volt.

Az első reakcióm az volt, hogy én csak egy gépet akarok venni, nem tanfolyamra jelentkeztem.

Aztán leültem, végigrajzoltam a papíron, mi történik a rönkkel az udvaron, és tényleg két külön munka jött ki belőle.

A beszélgetés végén még arra is figyelmeztetett, hogy ne a legerősebb gépet vegyem, hanem azt, amelyikhez évek múlva is kapok alkatrészt, és ebben szerinte a márkánként rendezett kínálat sokat segít.A rendelés előtt írtam nekik az info@peterlancfuresz.hu címre, és megkérdeztem, hogy egy évi öt köbméteres mennyiséghez mi elég, mert nem akartunk ipari méretű vasat a próbahely mögé.

Konkrét választ kaptunk, amiben a fa fajtájára és a hasábok hosszára kérdeztek vissza, nem pedig egy árlistát küldtek.

Idén januárban a próbahelyen húsz fok volt, a basszusgitáros nem szólt egy szót sem a hangolásról, és három óra alatt végigvettük az egész új anyagot.

A dobosunk azóta is szívesen emlegeti, hogy az egészet ő találta ki, és ebben az egyszer nem is akarok vitatkozni vele.

Ha valaki hasonlóan keveri a fogalmakat, mint én annak idején, annak érdemes végignéznie, hogy mit takar valójában a rönkhasító szalagfűrész kifejezés a Péter Láncfűrész kínálatában.